A dühös regtől a sztárságig
Jaffe az autóban nyíltan bevallja, hogy még mindig inkább grindernek érzi magát, mint „tartalomkészítőnek”. A tartalomhoz egyszerű úton jutott el – dühös volt, és amikor valami felidegesítette, bekapcsolta a kamerát. Felidézi a Burning Man fesztivál esetét, ahol a fél póker Twitter a „pusztába” küldte őt hallucinogénekkel, míg ugyanezek az emberek pár hónap múlva már nem is köszöntek neki az asztalnál – pont az a fajta képmutatás, amire szívesen rávilágít. Mikor rájött, hogy hasonló történeteik voltak más játékosoknak is, és a monológjai számukra „katarzist” okoznak, a szűretlen beszélgetései vírusszerűen terjedni kezdtek.
Ahogyan mosolyogva hozzáteszi, nem a TikTok generációból származik – közeledik a negyvenhez, és az „influencer” karrier hosszú ideig teljesen idegennek tűnt számára. Ennek ellenére megtalálta a közönségét: először rövid videókban, majd a kommentátori székekben. A WSOP és más márkák számára több final table-t is kommentált, és Tuckman a podcastban elismeri, hogy a „dühös twitteres fickóból” hiteles mikrofonpartner lett, aki a final table igényeinek megfelelően képes váltani a komoly elemzés és a szórakoztató talk-show között.
Egy telefonhívásnyira a végtől: az 2012-es karkötő története
A legerősebb részek egyikében Tuckman visszatér 2012-be – a nyárra, amely majdnem végleg eltávolította Jaffe-t a pókertől. A Black Friday után Will Costa Ricába ment online grindolni, majd elment a WSOP-ra azzal a tervvel, hogy „körülbelül harminc eseményt játszik, és ha nem jön össze, másik utat talál”. A runja katasztrofális volt, az utolsó dollárjait egy cash game-ben elvesztette, így pakolni kezdett. Ekkor jött egy kétségbeesett telefonhívás egy barátjához hajnali négykor: „Kölcsönadsz ezeret, regisztrálni akarok a holnapi $1k-ra.” Pár órával később ezt az ezret 500.075 dollárra és az első WSOP karkötőjére váltotta a #54-es eventben.
Jaffe bevallja, hogy enélkül az eredmény nélkül ma valószínűleg nem lenne a pókerben. Ugyanakkor őszintén hozzáteszi, hogy néha az ellenkező forgatókönyv is eszébe jut: „Igen, néha elgondolkodom – mi lenne, ha elvesztettem volna, és az élet másik útra kényszerített volna?” Végül azonban hozzáteszi, hogy egy ilyen eredményt egyszerűen nem lehet megbánni – egy verseny több mint háromezer beülővel az a tapasztalat, amiért az MTT-t játszod.
Élet a család és a kaszinók között
Annak ellenére, hogy a legtöbb rajongó az éles vitákon keresztül ismeri, Jaffe alapvetően még mindig tisztavérű grinder. Az 888Ride-ban bevallja, hogy a hold'em évek alatt unalmassá vált számára, és egyre nehezebbé is – több solver, több tanulás, több munka a játékon. 13 évvel ezelőtt ezért váltott PLO-ra, amely akkoriban „új játékszer” volt sok kaszinó számára – és teljes munkaidős PLO reg lett, jóval azelőtt, hogy az új generáció belevetette volna magát a játékba.
Ma már majdnem kizárólag PLO cash game-eket játszik, akár kaszinókban, akár alkalmazásokon, és magát „szuper grindernek” nevezi. Tuckmannek megmutatja a mobilját, ahol egy hét alatt 40 órát játszott – és még nincs vége. New York államban él, négy-öt órára a legközelebbi kaszinótól, így egy tipikus útja így néz ki: beül az autóba, néhány órát vezet, 24 órás maratont játszik, pár órát alszik, és így tovább. Ez nem az ideális Instagram high roller életmód, de szerinte pont ez a hajlandóság „nagy mennyiségű órát játszani” az, ami leginkább meghatározza, ki tud hosszú távon megélni a pókerből.
Póker introvertáltaknak: solverek, AI és a trash talk vége
Jaffe azok közé tartozik, akik a saját bőrükön tapasztalták meg a póker két teljesen eltérő korszakát. Amikor kezdett, az extrovertáltak domináltak – Sammy Farha, a régi „Vegas school”, trash talk, hosszú beszélgetések az asztalnál, a játék az ellenféllel szemben, sokkal inkább mint a solverre való támaszkodás. Ma már szerinte pont fordítva van: a top reg-ek többnyire introvertáltak, akik képesek órákon át a számítógép előtt ülni, szimulációkat futtatni, éjszakákat tölteni GTO Wizardokban, és elemezni minden bet size-t. „A legnagyobb változás a technológia és az AI – most sokkal egyszerűbb gyorsan megtanulni jól játszani,” mondja a podcastban.
Egyúttal bevallja, hogy ez a környezet nem neki való. Nem tartja magát matematika zseninek, nem szeretne milliárdnyi számítást és táblázatot fejben tartani – a fő fegyvere mindig is az alkalmazkodás volt az ökoszisztémához és az emberek olvasásának képessége az asztalnál. Ezért is játszik egyre kevesebb klasszikus no limit tornát, és hagyja azokat a solver generációra, akiknek kedvük van „házi feladatot csinálni”. A rekreációs játékosoknak azonban világos üzenete van: ha hajlandók vagytok egy kicsit tanulni, a póker sosem volt ennyire hozzáférhető – az eszközök, amelyek valaha csak a nosebleed regek számára voltak elérhetők, ma már bárki rendelkezésére állnak.
WSOP és a póker jövője
Amikor a World Series of Poker kerül szóba, Jaffe hangja meglepően lágyabb lesz. Szerinte a WSOP nem tökéletes – hosszú sorok, időnként gyengébb dealerek vagy kaotikus pillanatok a nagy sorozatokhoz egyszerűen hozzátartoznak. Ennek ellenére egyértelműen mondja: „Ez a másfél hónap nyáron, valami, aminek a világon nincs párja. Ez a póker Mekkája.” Egy Hawaii nyaraláshoz hasonlítja – ülhetsz a strandon és panaszkodhatsz, de még mindig a világ egyik legszebb strandján ülsz. Ahelyett, hogy állandóan panaszkodnánk, azt javasolja, hogy a WSOP-t fogadjuk el pókerfesztiválként, ahol egyszerűen örülhetünk annak, hogy ott lehetünk.
Jaffe úgy véli, hogy a póker növekedésének, mint televíziós szórakoztatásnak a legnagyobb akadálya a játékosok lassúsága. Szerinte a J-5 offsuit-tal való hosszú tankolás megöli a show tempóját – nagyobb mértékű shot clockok és olyan technológiák alkalmazását javasolja, amelyek gyorsabb játékra kényszerítik az embereket. Személyiség ösztönt is hozzátenne: viccesen megjegyzi, hogy a TV asztalnál a játékosoknak kötelességük lenne legalább „50 szót mondani”, különben büntetést érdemelnének. A lényeg azonban komoly – ha a póker más formátumokkal akar versenyezni, karakterekre, humorra és energiára van szükség az asztalnál, nem pedig hét csendes solver botra kapucnikban.
A grind és a mikrofon között: mi lesz a folytatás?
A epizód végén érezhető, hogy Jaffe még mindig keresi az egyensúlyt a különböző szerepei között. Az éles viták híressé tették, de ma már sokan a póker világának egyedi személyiségének látják. Még a Global Poker Awards-n is megkapta a Twitter Personality díjat. A kommentálást szereti, de úgy tekint rá, mint egy hagyományos munkára főnökökkel, beosztással és politikával, amiben nem érzi teljesen otthon magát. A póker még mindig megélhetést jelent számára, a PLO grind pedig a legtöbb idejét elveszi, és a New York-i családja természetesen előnyt élvez.
Ezzel együtt nyitva hagyja az ajtókat – akár a stúdióban a nagy final table-okhoz, akár a virtuális asztalokon eltöltött hosszú órákhoz. Hogy hogyan néz ki majd a karrierje következő fejezete, azt egyelőre megtartja magának. Ha szeretnétek hallani az egész történetet arról, hogyan majdnem feladta, az őrült cash game utazásokról és arról, hogy miért élvezi még mindig a pokert, hallgassátok meg a beszélgetés teljes epizódját:
Források: 888ride, WSOP, PokerNews, PokerFuse, Poker.org
Több az 888 Ride-ból:
Josh Arieh: Hét karkötő, sérült ego és egy visszatérés, amely még nem ért véget
Joe Cada: Az emberek azt mondták, hogy csak szerencsém volt. De én tudtam, hogy tudok játszani
Matt Berkey: A high roller játékosok lehet, hogy hússzor jobbak nálam – de én többet keresek
Daniel Negreanu: Minél több haterem van, annál inkább rájövök, hogy vagyok valaki
Shaun Deeb: Szeretek rámutatni a csalókra és a szélhámosokra, a pókeripart tisztán kell tartani
