A következő interjúban elárulja, hogyan kanyarodott vissza a póker világába teljes véletlenből, miért tartja ma már a bankroll management-et mindenek felettinek, és milyen a mindennapja egy olyan pókeresnek, aki komolyan veszi a játékot – miközben nem feledkezik meg arról sem, hogy a póker öröm maradjon számára.
Szia Milo, hogyan sikerült bekerülnöd a The Festival Rozvadov mezőnyébe?
Őszintén? Teljesen véletlenül. A Fortunán egy sima kattintással tévedésből regisztráltam egy 25 centes szatellitre. Megnyertem a csomagot, amiben benne volt a Main Event belépő, a szállás és a hospitality program is.
Mit élveztél legjobban ebből a kalandból?
A leginkább az atmoszférát szeretem magamba szívni ezen a helyen. Amikor legutóbb, még 2013-ban jártam itt, minden teljesen más volt: csak néhány asztal, semmi hotel, szinte semmi extrát nem kínáltak.
Hogyan találtál rá a pókerre? Emlékszel rá, hogyan indult minden?
Nagyon fiatalon, úgy tizenhat évesen kezdtem, a kollégiumban, a barátaimmal. Senkinek nem volt elképzelése sem arról, mi is az a bankroll management, vagy hogyan működik valójában a pókeres közeg. Vaktában játszottunk, gyakran nulláig mentünk le. Aztán apránként belevetettem magam a tanulásba: először videókból, majd fórumokon és mindent elolvastam, ami csak elérhető volt.
Volt akkoriban valamilyen nagyobb sikered?
Pár sikerem akadt, főként cash game-ekben, egyszer még 100.000 korona fölötti találatom is volt. Leginkább Prágában játszottunk, például Smíchoven. Jó időszak volt, de aztán jött egy majd’ tízéves szünet.
Miért hagytad abba? Történt valami konkrét?
Őszintén mondom: kiégtem. Szükségem volt egy nagy levegőre. Sok év múlva aztán felkeresett egy barátom, hogy játszom-e még – ekkor eszméltem rá, mennyire hiányzik nekem a póker. Gondoltam, „oké, ideje újra megnyitni a Stárokat”.
Mi változott meg benned a hosszú szünet után?
Nagyobb távolságtartással, alázattal közelítek a játékhoz. Még hivatalos papírokat is el kellett intéznem postán – Csehországban hivatalosan nyilatkoznod kell, hogy szerencsejátékos vagy, hogy újra játszhass. Mire elintéztem, még aznap bejelentették, hogy a PokerStars kivonul az országból. Így kerültem át a Fortunára. Az első versenyem ott egy 25 eurós Friday BountyKing volt – rögtön sikerült nyernem, a győzelemért pedig 95.000 korona ütötte a markomat. Ez adta meg az újrainduló lendületet.
Merre játszol legszívesebben Csehországban?
A libereci Babylon kaszinóba járok legtöbbet. Ezeken a versenyeken nincsenek óriási garantált díjazások, viszont fél óra alatt odaérek otthonról. Prágában már szinte teljesen kihalt a pókeres élet, a legtöbb kaszinó bezárt.
Emlékszel olyan pillanatra, ami alapvetően befolyásolta a pókerkarriered – valami, ami megváltoztatta az életed vagy a játékhoz való hozzáállásodat?
Volt idő, amikor eladósodtam, a szüleim persze nem tudtak róla. A PokerStars-on már csak tíz dollárom maradt, beültem egy tornára, ahol 27 ezren indultak. 14 órányi játék után sikerült megszerezni az első helyet, amivel 25.000 dollárt nyertem. Akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem keveredek adósságba. Tizennyolc-tizenkilenc évesen a legnagyobb gond az volt, hogy semmit nem értettem a bankroll management-hez, így rendszeresen a nullára játszottam magam.
Ma hogy kezeled a bankroll management-et?
Legalább 100 buy-inos tartalékot tartok. Ha ez alá esek, azonnal lejjebb viszem a tétet. Sokan ezt semmibe veszik, és mindig a nulláról kell újrakezdeniük. Én a legtöbb tornán indulási díját 20€ alatt tartom, a drágább versenyekre pedig csak selejtezőkből jutok fel – hosszú távon ez bizonyult a legokosabb döntésnek.
Hogy néz ki nálad egy átlagos pókeres hétvége?
Pénteken egy kvalifikáció, szombaton jön a következő, vasárnap pedig a klasszikus session. Van, hogy akár 15 órán át folyamatosan játszom. A The Festival Main Eventjén éppen három helyezéssel a pénz előtt estem ki – ez elég rossz érzés volt, aznap nehezen ment az alvás.
Mit teszel, ha épp nem úgy alakulnak a dolgok?
Szünetet tartok, és igyekszem kitisztítani a fejem. Tisztán kell játszani. Ha a magánéletben nincs rend, azt előbb helyre teszem. Nemrég például három hetet sem pókereztem, mert túl sok volt minden egyszerre. Sosem ülök asztalhoz, ha tilt-en vagyok – nagy előny, hogy például a Fortuna-nál van egy 48 órás önkizárás gomb. Nekem is többször kellett már használnom, amikor éreztem, hogy kibillentem. Ilyenkor inkább megállok, lenyugszom, csak utána térek vissza a játékhoz.
Mit szeretsz a legjobban a pókerben?
A szerencsejátékszenvedély már gyerekkoromban megvolt. A kollégiumban gyakran kártyáztunk, de versenyszerűen sakkoztam is. A legjobban a stratégia, a döntéshozatal, a gondolkodás csatája vonz. Mindig szerettem a klasszikus stratégiai játékokat, mint például az Age of Empires-t. Élő tornán figyelni lehet, ki hogyan viselkedik, olvasni az embereket, statisztikát gyűjteni – ez külön világ.
Ma is foglalkozol pókeres önképzéssel?
Természetesen. Minden vasárnap nézem a cseh játékosok streamjeit – Prasátko, David, Sprachy –, olvasom a cikkeket a SpadePoker-en, PokerTime-on. Folyamatosan tanulok a tornák élő közvetítéseiből is, például a WSOP eseményeiből.
Hogyan látod az esélyeidet a nagy tornákon?
Reálisan kell gondolkodni. Klassz érzés centes selejtezőn bekerülni több ezer fős tornára, de a győzelmi esély nagyon kicsi. Kisebb eseményeken valósabb, hogy elcsípsz valamit. Egy nagy találat remek dolog, de valójában egy szerencsés csoda.
Mi a legfontosabb szabály minden játékosnak szerinted?
Soha, semmiképp ne játssz tilt állapotban. Ez a legnehezebb, de egyben a legfontosabb is. Ha elborítanak az érzelmek, gyorsan vissza akarod nyerni, amit veszítettél – és csak hibázol. Meg kell tanulni kezelni az érzelmeket, helyesen gondolkodni mindvégig.
Mi volt a legnagyobb előrelépésed pókerjátékosként?
Távolabbról tudom szemlélni. Már nem csak az eredményt hajszolom, hanem a folyamat érdekel. Tudom, hogy vagy tiszta fejjel térek vissza másnap, vagy inkább szünetet tartok, és nem erőltetem tovább.