A játékkártyák születése: királyok arcai a pakliban
A kártyázás eredetét az arab világig vezethetjük vissza. Az itáliai krónikás, Niccolo Caveluzza feljegyzései alapján Európában először 1375 táján jelentek meg kártyalapok, amikor a játék a muzulmán országokból Spanyolországon keresztül érkezett. A legkorábbi paklikon még nem voltak arcok – az iszlám ugyanis tiltotta az emberábrázolást –, de ez a hagyomány nem tartott sokáig, a dizájnok gyorsan változni kezdtek.
A mai, 52 lapos kártyacsomag, amelyet a poker asztalainál is használunk, Franciaországban öltött végleges formát. VI. Károly – azaz "Őrült Károly" – udvarában születtek meg az első illusztrált lapok. A legenda szerint Jacquesmin Gringonneur udvari festőként kapta az ötletet, hogy a király, dáma és bubi lapokon valódi történelmi személyiségek portréit jelenítse meg. A négy szín – szív, pikk, káró és treff – a középkori társadalmi rétegeket szimbolizálta: papokat, nemeseket, kereskedőket és parasztokat. E hátteret ismerve a szívek királya éppen a spirituális hatalom csúcsát testesítette meg.
Nagy Károly: a szívek királyának eredeti arca
A szívek királya legjelentősebb előképe Nagy Károly (Charlemagne) volt – az a frank uralkodó, aki egyesítette Nyugat- és Közép-Európa nagy részét, s megalapozta a Német-római Császárságot. Nevét számos európai nyelvben a "király" szó szinonimájaként ismerjük. Félévszázados uralma és számtalan házassága, illetve legalább húsz gyermeke révén már életében legendává vált.
A későbbi idők kártyacsomagjaiban a szívek királya helyén más történelmi figurák is feltűntek, például I. Károly angol király, Nagy Konstantin császár, Victor Hugo író, sőt, Boulanger francia tábornok is. Egyes kultúrákban előfordult, hogy Szent Vlagyimir vagy akár II. Miklós orosz cár arca került erre a lapra.
Hogyan született az "öngyilkos király"?
A lap legszokatlanabb eleme kétségkívül a beceneve – "Suicide King", vagyis az öngyilkos király. A kártyán szereplő uralkodó látszólag kardot döf saját koponyájába. Valójában azonban nem szándékos ábrázolásról van szó – ez egy hosszú történelmi folyamat eredménye.
Eredetileg a szívek királya harci baltát tartott a kezében – ez a fegyver a középkor végén volt divatos. Amikor a francia Rouen-mintát a 15. században sztenderdizálták, a balta helyét kard vette át. Az ok prózai: a kor nyomdatechnikája nem tett lehetővé részletgazdag kidolgozást, a kardot viszont könnyebb volt ábrázolni.
Ahogy évszázadokon át újranyomták a lapokat, az illusztráció egyre inkább torzult. A perspektívát félreértették, a részletek elmosódtak, mígnem végül kialakult az a kép, amelyen a király feje felé emeli a kardot – mintha saját magával végezne. Ez a grafikai baki végül ikonikussá vált, az "öngyilkos király" pedig a poker-játékosok körében globális ismertségre tett szert.
Szimbólum és spirituális jelentés
A szív színe a szeretetet, az érzelmeket és a spiritualitást hordozza magában. Ezért vallási kontextusban a szívek királyát sokszor szellemi vezetőként ábrázolják – hol erős, hol tragikus vonásokkal. Egyes értelmezések szerint a kép önfeláldozást jelenít meg, tükrözve a keresztény uralkodóideált – azt, aki népéért akár saját magát is feláldozza.
A francia forradalom után a kártyán belüli hatalmi sorrend is megváltozott: az ász vette át a király helyét, mint legerősebb lap. Szimbolikusan ez a nép diadalát jelentette a monarchia felett. Ez a történelmi fordulat is kapcsolódhat az "öngyilkos király" motívumához – a hatalmát elveszítő uralkodó megsemmisülése.
A szívek királya – történelem a pakliban
A szívek királya nem csak látványos ikonográfiájával, hanem páratlan kultúrtörténeti súlyával is kitűnik. Az idők során uralkodók, írók és hadvezérek arca is megjelent a lapon – még a második világháború alatt is, amikor a Szovjetunió propaganda-csomagjaiban karikatúra formájában náci vezetőket rajzoltak helyette.
Míg a többi figurás lap szinte mindig hasonló arcokat vonultat fel, a szívek királya kivétel: újra és újra átalakul, megtéveszt és lenyűgöz – egyszerre játékosokat, történészeket és kártyagyűjtőket.
Két bal kéz és mozisiker
A szívek királya a 20. században is szolgált meglepetéssel: Clint Eastwood 1965-ös klasszikus westernjében, a Pár dollárral többért című filmben a figyelmes nézők észrevehették a Fournier-paklit, amelyben a szívek királyának két bal keze volt – az egyikkel a kardot tartotta, a másikkal a kabátját fogta. Egyetlen speciális kiadás nyomdahibájáról volt szó, amely idővel kultikus része lett a lap történetének.
A szívek királya ma sem csak egy szimbólum a kártyacsomagban: évszázadok folyamán hordozta magában a középkori hatalmat, a vallásos szimbolikát, valamint a grafikai bakikat, amelyek titokzatossá tették. Az "öngyilkos király" elnevezés pedig arra emlékeztet, hogyan fonódik össze történelem, művészet és véletlen egyetlen játékos ikonban. Talán ezért is tartják ma is a szívek királyát minden pakli legikonikusabb lapjának.
Forrás: Sora, Wikipedia, Reddit, The Worlds of Playing Cards