Életút és történet
Jared elmeséli, hogyan kezdett el kártyaszámlálással foglalkozni a blackjackben, majd hogy a kaszinók légköre és az első élő játékok miként terelték a póker irányába. Amikor Floridába költözött, magánjátékok részese lett, ahol kialakult benne egy „én vagyok a világ legjobb játékosa” érzés, bár az online játékra való áttéréskor ez gyorsan szertefoszlott. 2018-ban belevágott a 200NL-be és az nagyon gyorsan lehozta őt a földre, megmutatva, hogy intuíció nem elegendő tudás nélkül.
A változás akkor következett be, amikor felfedezte a GTO világát, befektetett solverszoftverekbe és megszállottan kezdett tanulni. Mégis, évekig stagnált, mert bár megvolt a tudása, nem tudta átültetni a gyakorlatba – a fejében solverként játszott, nem pókeresként. A Kevin Rabichow-val való együttműködés nyitotta fel a szemét: megszűnt aggódni a „kényelmetlen spotok” miatt, megértette, hogy a póker nem szabályok kereséséről szól, hanem az adott pillanat stratégiájáról, és kreatívan kezdett gondolkodni. Ez a mentális váltás repítette a high stakes szintre.
A jelenlegi környezet
Jared elmagyarázza, hogy a mai high stakes póker rendkívül dinamikus, ami azt jelenti, hogy a solverszoftverek merev követése inkább problémát jelent, mint előnyt. Azt mondja, a legtöbb játékos GTO-t használ útmutatóként, de elfelejtik, hogy az emberek nem robotok, és stratégiáik idővel változnak, ami teret ad az alkalmazkodó játéknak. Példaként hozza: ha a közösség túl gyakran használ nagy sizing túltétet a turnön alacsony bluff gyakorisággal, a legjövedelmezőbb megközelítés nem az, hogy „kicsit módosítjuk a stratégiát”, hanem bátran megváltoztatjuk az egész tervet exploitative módon.
Hangsúlyozza továbbá, hogy a modern játékosok egyik legnagyobb hibája az adatokba vetett vak bizalom és a kreatív játék iránti félelem. A solver útmutatásokat pajzsként használják egójuk védelmére – ha „a solver mondta”, nem hibázhatnak. Jared szerint azonban a legjobb játékosokat az jellemzi, hogy készek kísérletezni, valós időben váltani, elfogadni a bizonytalanságot és teljes felelősséget vállalni döntéseikért. Szerinte ez az a gondolkodásmód, ami elválasztja a súlyos stagnálást a valódi fejlődéstől.
Jelenlét, érzelmek és döntéshozatali filozófia
A beszélgetés legerősebb része Jared nézőpontja a jelenlétről és a saját elméjével való munkáról. Azt állítja, hogy a legtöbb játékos megpróbálja „kikapcsolni az érzelmeit”, ezzel azonban károsítja a realitásérzékelését – az érzelmek szerinte adatpontok, nem akadályok. Beszél a valódi egyensúly és az érzések elnyomása közötti különbségről, amit a pókervilág legnagyobb hibájának tart. Azt tanítja, hogy egy játékosnak el kell fogadnia saját belső élményeit, nem szabad figyelmen kívül hagynia őket, mert a tiszta valóságérzékelés csak akkor lehetséges, ha nem torzítod a saját jeleidet.
Jared azt is kifejti, miért az odafigyelés a legértékesebb erőforrás a játék során. A kreatív játékosok kifelé figyelnek, észlelik az eseményeket, a tempót, az időzítést, az ellenfél energiáját, míg a gyengébb játékosok befelé fordulnak játék közben, és a félelmet elemzik, „helyes megoldást” keresnek. Ő az ellenkezőjét tanítja – kifelé figyelés játék közben, befelé figyelés nagy döntéseknél. Ezt a modellt tartja az egyetlen útnak, hogy elérjük a flow-t, és minőségi döntéseket hozzunk még solveres magyarázatok nélkül is.
„Mindenki, aki megtalálja az útját a pókerben, azt végül saját maga találja meg – nem mások szerint,” mondja Jared, amikor elmagyarázza, miért nincs univerzális recept a sikerre. Azt állítja, hogy ha egy játékos nem hajlandó kísérletezni, mert fél az ideiglenes veszteségektől, akkor stagnálásra ítéli magát, és soha nem fogja megérteni, hol van a potenciálja határa. „A legértékesebb dolog, amit az asztalnál védünk, nem a stack, hanem az önbizalmunk.” Ha a játékosok úgy játszanak, hogy „ne tűnjenek butának”, megszűnnek veszélyesnek lenni. És ez a rész nyitva hagyja a podcastot – példákkal, amelyeket érdemes közvetlenül a videóban megnézni, mert hihetetlenül élesek, ugyanakkor rendkívül igazak.
A beszélgetés végén Jared elmondja, miért tért át a high stakes játékból a coachingra – felfedezte, hogy mások fejlődése több örömet jelent számára, mint a verseny. Filozófiája ma azon a gondolaton alapul, hogy a póker nem cél, hanem egy út, amely mentálisan, érzelmileg és emberileg is alakíthatja a játékost. Hangsúlyozza, hogy a játék legmagasabb szintje nem a tökéletességből származik, hanem abból, hogy képesek vagyunk elfogadni a bizonytalanságot és valós időben megoldásokat alkotni. Azt üzeni a játékosoknak, hogy a póker jövője azoké, akik képesek összekapcsolni a logikát a szabadsággal, az elméletet az intuícióval és a fegyelmet a kísérletezéssel. És hogy ha növekedni akarnak, abba kell hagyniuk úgy játszani, „ahogy kellene”, és elkezdeni úgy játszani, ahogy valóban érzékelik a játékot.
Több a Chasing Poker Greatness-ből
Források – Podcast Chasing Poker Greatness, Wikimedia, jaredalderman, X, PokerStake, GTO wizard
