„Nyolc hét alatt a sakknak több sikerült, mint a pókernek nyolc év alatt.”
Iannotti nem fogja vissza magát: „A póker tele van pszichológiai összecsapásokkal, teljes kockázatvállalással, mégis a YouTube-on alig haladja meg a 250 ezres nézettséget. Eközben a Netflix készített egy sorozatot, a The Queen's Gambit-et, egy introvertált lányról, aki csendben tologatja a sakkfigurákat, és ennek eredményeként az eladások 1000%-kal nőttek, 5 millió új online játékos, és a sakksulikat megduplázta a tanulók száma. És mi? Mi még mindig ugyanazokat a highlightokat készítjük ugyanannak a közönségnek.”
Iannotti állítja, hogy a pókernek hősökre, történetekre és érzelmekre van szüksége. Nem arról van szó, hogy valaki a 3-bet-et ilyen vagy olyan lappal hívja le háromezredszer a stream során. Ez kívül esik a 'pókerbuborék' érdeklődésén.”
I'm about to alienate the entire poker industry with what I'm going to say.
— Dustin Iannotti (@dustini) April 10, 2025
But someone needs to point out that we've been telling the wrong story for 20 years.
The evidence is undeniable. The solution is uncomfortable.
The poker content industry is creatively bankrupt and… pic.twitter.com/VS8hZLNJ6d
Mi hiányzik az új boomhoz?
A póker nem a szabályokkal küzd, hanem az imázsával. Nincs arca, amivel a néző azonosulni tudna. Nem kínál drámát azok számára, akik sosem tartottak még kártyát a kezükben. Iannotti említi a sakkot, a Forma-1-et, a birkózást... mindezek az ágazatok millió új rajongót hódítottak meg nem a statisztikáknak, hanem a karaktereknek, dokumentumfilmeknek, sorozatoknak és történeteknek köszönhetően. Miben rejlik a különbség? A történetmesélési képességben. Nem arról, hogy mit csinálnak az emberek, hanem hogy miért. Nem a versenyről, hanem az érzelemről.
„Elfeledkeztünk az első pókerboom motivációjáról? Nem véletlen volt. Ez egy kívülálló története volt – egy ismeretlen könyvelő, Chris Moneymaker, aki a neve is beszédes, legyőzi a profikat és győz a WSOP-n. Dávid legyőzi Góliátot – ilyen erős történetek vonzzák be az embereket. És épp ezek hiányoznak ma.”
„Mindenki kritizálja Daniel Negreanot és Phil Hellmuthot – pedig épp ők azok, akik nem félnek újdonságokat kipróbálni, hogy népszerűsítsék a játékot. Senki sem vonzott be annyi embert a pókerhez, mint ők ketten.” Akik vállalják, hogy a kamerák előtt legyenek, erős pillanatokat, konfliktusokat, érzelmeket teremtsenek – még ha nem is mindig népszerűek – teszik őket az utolsó igazi nagyköveteivé a játéknak, megértve, hogy a pókernek élménynek kell lennie, nem csak technikai fegyelemnek.
És mi a véleménye a gyakori kérdésről: „Mikor jön a Rounders folytatása?” Iannotti véleménye egyértelmű: „Nem kell. Hagyjuk a nosztalgiát, alkossunk valami újat. Ha ez sikerül, a póker ismét kulturális jelenséggé válhat.”
A póker nem csak a pénzről szól – de még mindig így tűnik
Iannotti nem csak a játékosokat kritizálja, hanem legfőképp magukat a pókerplatformokat: „Milliókat költenek a szoftverek újrahúzására – de egyetlen centet sem a tartalomra, ami újra menővé tenné a játékot. Átfestik az előcsarnokokat, ahelyett, hogy valami olyat forgatnának, ami az egész iparágat megváltoztathatná.”
Amíg a Forma-1 20 millió új rajongót szerzett a Drive to Survive dokumentumfilm révén, addig a póker még mindig próbálja eladni a több mint 1 millió dolláros potokat mint a fő okot, amiért érdemes követni valakit.
A gond nem csak a tartalommal van. A hozzáférhetőséggel is probléma van
Egy másik ismert játékos, Max Silver a PokerGO platformot bírálta, amit azzal vádolt, hogy fizetős hozzáférésével „elásta az új pókerboom esélyét”. Egyetért, hogy a platform minőségi tartalmat készít, de ha senki nem látja azt, hasztalan.
Annak ellenére, hogy számos videót kínál YouTube-on ingyen, a legjobb tartalom gyakran paywallel védett – és így csak a keménymag jelentős részéhez jut el. Pontosan a potenciálisan új játékosok milliói maradnak ki, mert semmi sem szólítja meg őket.
Mit mondanak maguk a tartalomkészítők?
A Hustler Casino Live alapítója, Ryan Feldman, részben egyetért Iannottival: „Vannak hőseink, de nincs ESPN vagy nagyobb platform, hogy bemutassák őket a világnak. A pókernek van egy ellentmondásos megítélése, és sok híresség egyszerűen nem akarja a szerencsejátékos szerepét betölteni a képernyőn, vesztve a pénzt, és hasonlók. Gondolkodnunk kell, mit tehetünk ezzel.”
Hogyan kezdjünk neki?
Iannotti szerint egyértelmű a tervezet:
- Kevesebb grafikon és több érzelem.
- Kevesebb figyelem a győztesekre, több történet a vereségről, reményről és drámáról.
- És főként: hagyjuk el, hogy hogyan kell játszani – kezdjük el bemutatni, miért érdemes.
A póker újra kulturális jelenséggé válhat. De meg kell tanulnia történeteket mesélni. Meg kell értenie, hogy nem elég all-int mutatni – be kell mutatni, mi mindent tett ebbe valaki bele. És talán valahol a Netflix archívumában már ott van egy forgatókönyv, amelyben ideális esetben valaki, mint Anya Taylor-Joy, ül a zöld asztal mögött, szemében tűz, arcán pókermaszk... és éppen ebben a pillanatban kezdődhet egy új boom.
Forrás: X, CardsChat, Netflix, YouTube, PokerNews