Daniel Negreanu a póker világ egyik legikonikusabb alakja. Az őszinte beszélgetésben a GTOLab Podcastben elmeséli, hogyan változott meg a két különböző pókerkor között, miként alakult át a „tight” játékstílusa analitikus játékká, és mit tanult Doug Polk elleni párharcából. Az epizód tele van őszinteséggel, öniróniával és olyan nézőpontokkal, amiket ritkán hallunk egy ilyen kaliberű játékostól.
Hogyan lett Kid Pokerből DNegs
Negreanu a beszélgetés elején visszatekint a kezdetekre – arra az időszakra, amikor az egész stratégiája egyetlen egyszerű szabály köré épült: „ne blöffölj feleslegesen, és főleg ne veszítsd el mindened”. Mosolyogva vallja be, hogy 2004-ben, amikor „mindent megnyert, amit lehetett”, egész évben mindössze egyszer blöffölt.
A beszélgetésben arról is mesél, hogyan szűnt meg működni az, ami addig évekig bevált. Az ellenfelei már nem fizették ki a value betjeit, a játék megváltozott, és rájött, hogy neki is változnia kell. Kulcspillanatként meséli el, amikor a Poker Mastersen „teljesen leradírozta” Stephan Sontheimer, aki olyan kifejezéseket használt, amelyeket Daniel nem értett. Ekkor döbbent rá, hogy ha lépést akar tartani az elittel, új eszközöket, solvere- ket és mindenekelőtt alázatot kell elfogadnia.
AI, fitnesz, alvás és élet egyensúly
Manapság Negreanu a régi iskola, modern solver megközelítések és a jelenlegi high stakes játékosok között mozog. Beszél arról, hogyan tanul Nick Petrangelo és Darren Elias anyagaiból, nézi a streameket, és három évtized után is új ötleteket keres. Arról is beszél, hogyan változik a siker megítélése: nem a karkötők vagy a Hall of Fame a lényeg, hanem az évről évre való versenyképesség, a downswingek kezelése, és az, hogy ne hátrálj meg, amikor „meg kell húzni a ravaszt.”
A beszélgetés túllép a póker asztalain is. Negreanu nyíltan mesél az AI iránti érdeklődéséről és aggodalmairól – a Neuralinkől egészen addig, hogyan képesek az algoritmusok saját agendával torzítani a nyilvános vitát. A WSOP alatti életét is jellemzi: hét hét káosz, kevés alvás, sok mentális terhelés. Bevallja, hogy az alvás kiemelt prioritás számára, míg a sorozat alatt korlátozza az edzéseket és a regenerációra koncentrál. A fitneszt elengedhetetlen felkészülésnek tekinti a sorozat előtt, nem pedig kiegészítésnek közben.
Az egyik legőszintébb részben az egojával való harcról beszél: „Sosem akarok az a régi fickó lenni, aki a fiatalokra panaszkodik. A játékkal kell változnom, nem pedig ellene küzdenem.” Ugyanilyen nyíltan írja le, mennyire furcsa újra megtanulni „blöffölni” az évekig tartó konzervatív játék után: „A kezdeti blöff spotok fájóak voltak. Nem pénzt vesztettem – az identitásomat, amit megszoktam.”
A beszélgetés végén a jövő kerül középpontba. Negreanu elismeri, hogy kiegyensúlyozottabb életre vágyik – kevesebb FOMO, több minőség. Arról beszél, hogy a 10 évvel ezelőtti Daniel azt tanácsolná neki, „ne pazarold az időt minden esemény hajszolására”, és a mai Daniel próbálja ezt végre elfogadni. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy sosem fogja abbahagyni a tanulást, és hogy éppen az alkalmazkodás képessége az oka annak, hogy harminc év után is high stakes játszik és nyer. A fő üzenete világos: „A pókerbeli hosszú élettartam nem ajándék, hanem mesterség.”
Több a GTO Lab Podcastből
Források – GTO Lab Podcast, PGT, Poker Listings
