Második helyen végezni a The Festival Rozvadov Main Eventjén óriási siker. Milyen érzések kavarognak most benned, mi volt számodra a legemlékezetesebb pillanat?
Őszinte leszek, az egész fesztiválsorozat nagyon rosszul indult számomra. Tegnap még a barátaimmal ültem kint, és arról beszélgettünk, hogy mennyi bad beat ért bennünket. Igazából nem is akartam játszani, már Spanyolországba készültem. A barátom a high roller szatelliten ült, én pedig csak társaságból vettem egy jegyet. Egyszer csak észrevettem, hogy a Flipsben két hely kiadó. Azt gondoltam, „kit érdekel, próbáljuk meg”. Beültem, megnyertem a seatet… és most itt vagyok, életem legnagyobb nyereményével. Szóval elképesztően boldog vagyok – de közben teljesen ki is vagyok merülve. Ez egy hullámvasút volt, most is fáradt vagyok, de felülmúlhatatlan érzés.
Gratulálok, láttam a Hendon Mobon, hogy másfél éve kezdtél élőben pókerezni. Mi vitt erre az útra?
Nagyjából másfél éve kezdtem el pókerezni. Az első hat-hét hónapban főleg Rozvadovban és néhány kisebb tornán, például Pozsonyban játszottam. Mindig is szerettem Ázsiába járni – amikor dolgoztam, a téli szabadságokat rendre Thaiföldön töltöttem. Kezdettől fogva az volt a tervem, hogy a pókerrel összehozom az ázsiai telelést.
Próbálkoztam több országban is, néhány sorozaton indultam, és útközben barátságokat is kötöttem. Mostanra már nagyjából mindenre felkészültem: tudom, hova érdemes utazni, hol jó megszállni, és a jövő télre már minden adott a pókerezéshez. Ez a célom: visszamenni, és tovább küzdeni a következő télen is.
Hogyan született meg benned a döntés, hogy komolyan adsz egy esélyt a pókernek? Volt valami konkrét pillanat, amikor eldöntötted: mostantól mindent beleadsz?
Korábban Prágában dolgoztam, de végül otthagytam az állásomat és eladtam a lakásomat is. Amíg az eladásból várt pénzre vártam, elmentem egy Showdown nevű helyen rendezett tornára. Ez volt az első alkalom, hogy egy versenyen nem a barátaimmal és nem iszogatva, hanem teljes koncentrációval csak a játékra figyeltem. És meg is nyertem a tornát.
Akkor gondoltam először komolyan arra, hogy „lehet, hogy megér egy próbát, amíg kitalálom a következő lépésemet”. Ezután jöttek a jó eredmények, némi szerencsével is, és minden arra mutatott, hogy érdemes folytatni. Megígértem magamnak, hogy adok egy évet – és őszintén mondhatom, sokkal élvezetesebb ez, mint bármilyen irodai munka. Nagyon szerencsés vagyok, és rettentően élvezem ezt az utazást.
Mennyi órát játszottál akkoriban?
Gyakorlatilag minden nap asztalhoz ültem. Hány órát? Őszintén, nem tudnám megszámolni – rengeteget. Valójában, amikor Ázsiában töltöttem az utolsó hónapomat, nagyon éreztem már a fáradtságot. Egy teljes év intenzív pókerezés után is reggelente alig vártam, hogy újra játszhassak... de egy ponton a lelkesedés alábbhagyott. Az eredmények még jöttek, de a szenvedély már nem volt a régi.
Utólag azt mondom, túltoltam. De ez is a tanulási folyamat része. Mostanra már jobban tudom kezelni a pihenőt és más dolgokkal is foglalkozom, hogy az egész hosszú távon is fenntartható legyen. Ez az év igazi tanulóidőszak volt: megtalálni a saját tempómat a játékban.
Mégis kemény, amikor fáradt vagy és nem jönnek az eredmények – ez frusztráló tud lenni. Az volt a tervem, hogy most végre elutazom Spanyolországba és kikapcsolódom, és ezt továbbra is betartom. Most viszont már egy komoly eredménnyel a hátam mögött megyek pihenni, ami még édesebbé teszi a szabadságot. Persze utána folytatom a grindot is – de mostantól tudatosabban, jobb egyensúllyal.
Másodszor is említetted Spanyolországot – mi motivál, hogy oda költözz?
A cél az volt, hogy Spanyolországba költözzek – egy olyan országba, ahol szinte egész évben kint lehet lenni a szabadban, pólóban. Ráadásul az előző munkám is túl stresszes volt.
Mit dolgoztál korábban?
Az AIG-nél dolgoztam, ami a világ egyik legnagyobb biztosítótársasága. Az egész északi régiós operációjukat Prágába költöztették, és ennek a projektnek voltam a vezetője. Mivel minden gyerekcipőben járt, folyamatosan voltak sürgős feladatok.
Bár papíron 9-től 5-ig tartott a munka, valójában bármikor ugrani kellett. Olyan is volt, hogy este filmet néztem, amikor 22:00-kor jött a Teams értesítés – azonnal menni kellett, hogy megoldjak valamit. Akkor gondoltam bele először komolyan: tényleg ezt akarom csinálni? Éppen ebben az időszakban jöttek az első pókeres sikereim.
Mit tanultál ebből az elmúlt évből?
Irdatlan sokat tanultam – tényleg. Vettem könyveket, néztem online kurzusokat, elmerültem mindenféle pókeres anyagban. De igazán a legtöbbet abból profitáltam, hogy jó játékosokkal barátkoztam össze, és órákig elemeztük együtt a leosztásokat, különböző helyzeteket, és beszélgettünk a mentális oldalról is. Ez az egész időszak egy óriási tanulási folyamat volt.
Persze bőven van még hova fejlődni. Például mindig is terveztem alakítani a heads-up játékomon, de nem nevezném ezt az erősségemnek, és most kifejezetten sajnálom, hogy nem szántam rá többet – főleg amikor hirtelen ott állsz egy 90.000€-s heads-upban. Visszanézve jó lett volna kevesebbet játszani és többet tanulni bizonyos részekre fókuszálva. De ez is az út része.
Láttam a döntő asztalon: magabiztos és agresszív voltál a heads-up során. Mi járt a fejedben, miközben tudtad, hogy ezt igazán sosem gyakoroltad?
Minden összejött: jól jöttek a lapok, jól ment a játék. De a legnagyobb tanulság számomra, hogy az igazi pénz a tornákon az első és második hely között dől el. Ha legközelebb is ilyen szituációba jutok, és még mindig nem fejlesztettem a heads-upomat, azzal gyakorlatilag ajándékba adom a pénzt. Ez lett a legfontosabb célterületem, amin javítani akarok.
Köszönjük, Oliver!