A WSOP története: 1976 - Texas Dolly első diadala és a legendás 10-2 kéz születése

Rekordok és hűség

A fesztivál május 3-án indult, és már a kezdet nagy meglepetéssel szolgált. Howard Andrew valami váratlant mutatott be, amikor megnyerte a sorozat első két eseményét egymás után. Az első, 1.000$ NLH versenyen 56 fős mezőnyt győzött le, ami addigi rekordnak számított. Öt játékos osztozott a nyereményen, köztük a harmadik helyezett David Sklansky, aki később híres pókerszerzővé vált. 

A következő napon Andrew újra győzött a 2.500$ NLH versenyen, ahol heads-up meccsen verte meg Dewey Tomkót. Érdekes tény, hogy Dewey Tomko, aki korábban óvoda tanító volt, később elismerte, hogy a pókernek köszönhetően fizette ki tanulmányait és keresett többet, mint dolgozva, ezzel egész életében profi pókerjátékos maradt, és több mint 5 millió dollárt nyert. 

Howard Andrew bár több karkötőt már nem szerzett, mégis jelentős nyomot hagyott a WSOP történetében azzal, hogy 1974-es debütálásától kezdve minden évben részt vett a Main Eventen egészen 2018-ig, ami 45 résztvételt jelentett zsinórban.

Történelem írása

Ez volt az új győztesek éve, öt játékos is megszerezte első WSOP címét. Miközben új nevek kerültek előtérbe, a korábbi bajnokok közül csak a veterán Johnny Moss tudott ismét nyerni. A „Grand Old Man of Poker” a 500$ Seven-Card Stud versenyen győzött, megszerezve ezzel hatodik karkötőjét. Akkoriban ő volt az abszolút vezető a WSOP címek számában. Három nappal később ünnepelte 69. születésnapját, ami még inkább növelte sikere nagyságát.

Az 5.000$ Seven-Card Stud verseny történelmi mérföldkőhöz vezetett, amikor Walter Smiley lett az első afroamerikai győztes, aki WSOP-aranykarkötőt szerzett. A második helyet Eric Drache, az akkori versenydirektor és az újítások úttörője foglalta el, aki a szatellitversenyek, az ante struktúrák és a modern versenyszabályok elterjesztésében is jelentős szerepet játszott.

A Texas Dolly nevű új király megjelenése

A 10.000$-os Main Event 22 résztvevőt vonzott, ami új rekordot jelentett az előző évhez képest, bár csak egy újabb játékossal. A résztvevők növekedésével a prizepool is rekordmagasra emelkedett, 220.000$-ra, ami a győztest várta. A Main Event maradt az egyetlen verseny, ahol „a győztes mindent visz” rendszer szerint játszottak.

Doyle Brunson volt az egyik legnagyobb esélyes, aki már korábban megszerezte első karkötőjét az 5.000$ Deuce to Seven Draw-ban, és ő nyerte a legnagyobb mellékversenyt is. Brunson lett az utolsó a legendás texasi road gambler csapatból, aki még nem nyerte meg a világbajnoki címet. Amarillo Slim nyert 1972-ben, Sailor Roberts pedig 1975-ben.

Doyle Brunson lenyűgöző történettel bírt. Mielőtt a „póker keresztapja” lett volna, ígéretes sportoló és kosárlabdázó volt, akit az NBA-be, a Minneapolis Lakers csapatába hívtak. Súlyos lábsérülése azonban véget vetett sportolói karrierjének, és a pókerasztalokhoz vezette, ahol legendává vált.

A legendás 10-2 kéz

Három sikertelen év után Brunson ismét bejutott a Main Event döntő asztalára, ahol olyan legendák ültek, mint Crandell Addington és Bob Hooks. Egy másik kiemelkedő játékos Tommy Hufnagle volt, egy vietnami veterán, akit „Fast Eddie”-ként ismertek. Brunson tisztelte kiváló munkamoráljáért és tehetségéért. Mégis Doyle volt az, aki Hufnagle-t a harmadik helyen kiejtette, amikor Hufnagle nyolcas párja találkozott Brunson bubi párjával.

A heads-up meccsben Brunson ellenfele Jesse Alto, egy texasi autókereskedő lett. Alto tapasztalt játékos volt, hiszen már háromszor jutott el a Main Event döntőjébe egymás után. Ugyanakkor köztudott volt róla, hogy nem tudta kontrollálni érzelmeit, ha nem ment jól a játék. Brunson ismerte ezt a gyengeséget, és türelmesen várta az esélyt.

Brunson akkor támadott, amikor Alto több leosztást elveszített zsinórban. Doyle-nak alulértékelhető kártyái voltak T s 2 s, míg Jesse Altónak erős A s J h. A flop A h J s T h Alto számára két magas párt adott, de potnál magasabb tétje nem riasztotta el Brunsont, aki tartott.

A turn 2 c Brunsonnak második párt adott, aki all-in ment, és Alto helyesen megadott. Alto akkor kb. 90%-os esélyese volt a győzelemre és a stack megduplázására. Aztán jött a csoda. A river T d kiegészítette Brunson full house-át. 

Doyle Brunson megnyerte első Main Eventjét, és elvitte a 220.000$-os nyereményt. A döntő kéz halhatatlan lett, és még ma is viseli a legendás játékos nevét. Jesse Alto, aki pályafutása során hét Main Event döntő asztalon vett részt, soha nem nyert karkötőt. 

Az 1976-os év öröksége

Ez az év nem csak a pénzről szólt, hanem a póker komoly versenyként való megerősítéséről. Doyle Brunson később elismerte, hogy míg korábban a játékosok csak a pénzt tekintették sikernek, a WSOP megváltoztatta ezt, és a versenycímek fontos részévé váltak a hírnévnek.

Brunson 10-2-vel elért győzelme csak a kezdet volt. Egy évvel később az egész világ csodálattal figyelte, hogyan ismétli meg a történelem önmagát. És ezek az emlékezetes történetek tették a pókert és a WSOP-t híressé, nem csak a hatalmas versenynyeremények miatt.

További WSOP történelem

A WSOP története: 1975 – A „Tengerész” diadala, titkos megállapodás és az arany karkötők korszaka

A WSOP története: 1974 – Johnny Moss visszatérése a trónra és az ikonikus karkötők születése

A WSOP története: 1973 – Puggy Pearson diadala és a televíziós korszak kezdete

A WSOP története: 1972 – Amarillo Slim ellentmondásos győzelme

A WSOP története: 1971 – Az első freezeout versenyek

A WSOP története: 1970 - Az első bajnok szavazással választva

Források: WSOP, Wikipedia, PokerListings, PokerNews, GGpoker