Binion kockázata, ami nem jött be
Benny Binion nem volt elégedett az 1971-es versenyekkel. Nagy tétet akart, hogy még nagyobb show-t csináljon. Ezért bevezette a 10.000 dolláros buy-in-t minden eseményre. Hogy még több játékost vonzzon, kockáztatott, és úgy döntött, hogy minden nevezési díjból (5.000$) a saját zsebéből fizet. Nagy közönséget akart, a Main Eventre 12 játékost várt. De csak 8 érkezett. Miért? A WSOP alatt a Binion's Horseshoe-ban egyszerre zajlottak high-stakes cash game-ek, ahol a Vegasba érkező amatőrök elvesztették a vagyonukat a profikkal szemben.
Bár a Main Event résztvevőinek száma kicsit növekedett az 1971-es évhez képest, a versenyek száma kettőre csökkent. A Main Event mellett egyetlen side event került megrendezésre: a 10.000$ No-Limit Five Card Stud. Ez a formátum bár sok éven át a legismertebb volt a pókerjátékok között, népszerűsége akkor már nagyon alacsony volt.
Talán ez is az egyik oka annak, hogy csak két játékos jelentkezett a versenyre. A másik ok az volt, hogy Bill Boyd, aki ennek a játéknak volt a specialistája, nehezen talált maga ellenfelet. Boyd egy ismeretlen amatőr ellen lépett fel, és elnyerte második WSOP címét és a 20.000 dolláros nyereményt. Boyd összesen a Five Card Stud versenyeket nyerte meg az 1971 és 1974 közötti években. Utána Benny Binion kivezette ezt az eseményt a programból, mert különben senki más soha nem nyerhette volna meg.
Main Event és a titkos megállapodás
A Main Event játékosainak névsora hasonló volt az előző évekhez. A legnagyobb favorit a címvédő Johnny Moss volt. Mellette az asztalhoz ült Doyle Brunson, Puggy Pearson, Amarillo Slim Preston, Jack „Treetop” Straus, Crandell Addington, Jimmy Casella és Roger Van Ausdall.
Elsőként Casella és Van Ausdall estek ki. Johnny Moss gyorsan az élre állt, és úgy tűnt, hogy megcélozza a harmadik címét egymás után. Azután jött egy kéz, ami mindent megváltoztatott. Moss 2-2-t tartott, és a flop 9-7-2 után all-in ment. Doyle Brunson A-A-val megadta. Turn 10. Egyes források szerint Brunson már kezdett összepakolni és elindult az asztaltól, amikor a river egy ászt hozott. Moss shortstack lett, és hamarosan a megmaradt zsetonjait is elvesztette. Világossá vált, hogy először a WSOP történetében a bajnok neve nem Johnny Moss lesz.
Utánuk Straus és Addington esett ki a negyedik és az ötödik helyen. Már csak hárman maradtak. Doyle Brunson és Puggy Pearson hasonló mennyiségű zsetonnal rendelkeztek, és úgy tűnt, egyikük nyeri meg a címet. Amarillo Slim kis stackkel rendelkezett, és nem volt valószínű, hogy sokáig kitart.
És itt kezdődik az a jelenet, ami a mai napig kérdéseket vet fel. Jack Binion televíziós stábot hoz, hogy dokumentálja a verseny végét. Slim imádta a szereplést, de Brunson és Pearson idegesek lettek. Adók, IRS, nyilvánosság... mindezek nyugtalanították őket. Karrierjük és megélhetésük veszélyben lett volna, ha a cash game-eken felismerik őket. A játék leáll, és a három játékos a hátsó szobába tűnik.
Nem sokkal később megjelennek egy megállapodással, ami a WSOP történetének legvitatottabbja. Brunson és Pearson úgy döntenek, hogy Slim kapja a címet, akit egyedül nem zavarnak a tévékamerák és az a hírnév, amit a győzelem hozhat. Cserébe az 80.000 dolláros nyereményből részesedéseket kapnak a megállapodás pillanatában lévő zsetonjaik arányában. Slim tehát megszerezte a trófeát és a dicsőséget, őket a pénz nagy része illette meg.
Állítólag Benny Binion felháborodott, de Brunson meggyőzte, hogy Slim a legjobb az póker népszerűsítésére. Binion végül beleegyezett, mert látta, hogy ha Brunson vagy Pearson nyer, a televízió unalmas bajnokot kap. Slim vonzóbbá tette a show-t. Doyle Brunson aztán „egészségi okokra” hivatkozva harmadik helyen végzett, és magával vitte a pénz egy részét (különféle források szerint 20.000–35.000 dollárért).
Puggy Pearson marad a játékban, de nem teljesen elégedett a helyzet alakulásával. Ebben a pontban két forgatókönyv merül fel, és melyik igaz, azt csak Puggy tudná megmondani. Az első verzió szerint először beleegyezett az egyezségbe, de később úgy döntött, mégiscsak nyerni szeretne. A második szerint az egyezség szellemében visszafogja a játékát, és hagyja Slimet nyerni. Akár egy, akár a másik verzió igaz, a heads-up rövid ideig tartott. Pearson elején 2:1 arányú előnnyel volt a zsetonoknál, de Slim rövid időn belül megfordította a vezetést. A döntő kézben Pearson all-in ment 6-6-tal a K-8-8-as flopra. Slim K-J-lal megadta. Turn 2, river 8, és a WSOP-nak új bajnoka van. Amarillo Slim emeli a trófeát.
Hivatalosan Slim 80.000 dollárt nyert. Valójában 15.000–20.000 dollár körül lehetett az összeg, a többit Brunson és Pearson osztották fel. A Hendon Mob portál konkrét összegeket is közöl, amelyek szerint Brunson és Pearson egyaránt 32.500 dollárt kapott, míg Slim 15.000 dollárt nyert.
|
Verseny |
Entries |
Győztes |
Nyeremény |
|
$10K Five Card Stud |
2 |
Bill Boyd |
20.000$ |
|
$10K No-Limit Hold’em Main Event |
8 |
Amarillo Slim Preston |
80.000$* |
Mi történt ezután?
Amarillo Slim az első igazi pókercelebritássá vált. Többször meghívást kapott a népszerű Tonight Show-ba és más tévéműsorokba is. Szerepelt a California Split filmben, társszerzője volt a „Play Poker to Win” című könyvnek (1973), és állítólag inspirációt nyújtott Kenny Rogers „The Gambler” című dalához is.
Slim elérte azt, amire Binion az WSOP létrehozásakor vágyott. Csillaggá vált, aki népszerűvé tette a pókert, és szórakoztató formában mutatta be széles tömegeknek. Slim karizmája nélkül a versenyek talán megmaradtak volna egy kis texasi játékosok számára vonzó eseményként, és a WSOP a cash game-ek árnyékában maradt volna.
Több a WSOP történetéből
A WSOP története: 1971 – Az első freezeout versenyek
A WSOP történelme: 1970 - Az első bajnok szavazással választva
Források: WSOP, Wikipedia, PokerListings, The Hendon Mob, GGPoker, Wikiwand
