EN
SK
CZ
HU
DE
Ne várjatok csodákat és nem lesztek mérgesek
Ez a helyzet mindannyiunk számára ismerős. Már X órája ülsz a pókerasztalnál és már tíz leosztás óta nem jött értelmes hand. Amikor azonban a következő leosztás következik, csoda történik. A buttonon ászokat kapsz, a félálomból enyhe izgalomba kerülsz: "Végre itt van! Gyerünk, valaki emeljen!" A következő néhány másodpercben azonban az izgalom alábbhagy, és helyét a vérnyomás emelkedése veszi át."Passz, passz, passz, passz, passz, passz," hangzik el az osztó szájából, mintha spanyol focit kommentálna. Te vagy soron, és már csak a vakok léphetnek játékba. Óvatosan betelsz az ászokkal, néhány másodkperc múlva pedig flop nélkül viszed el a potot. Tragédia? A legtöbbünk számára biztosan. Csalódottság és düh azok az érzelmek, amelyek szinte mindig kísérnek egy ilyen pillanatot. És mondhatnánk, hogy jogosan.
Most képzeljük el ugyanezt a helyzetet újra, de az ászokat 32 offsuitra cseréljük. Mindenki dob, te vagy soron, emelsz, és két további dobás után a pot a tiéd. Tragédia? Szó sincs róla. Teljes szeméttel nyertél zsetonokat, méghozzá harc és kockázat nélkül. Remek!
Miben különbözik ez a két helyzet? Ugyanaz a helyzet, ugyanaz a cselekvés, ugyanaz az eredmény. Az objektív valóság mindkét esetben azonos. És mégis, az első esetben hitetlenkedve rázzuk a fejünket, míg a másodikban elégedett mosollyal húzzuk magunk elé zsetonjainkat. Mi tehát a különbség? A várakozásunkban, amellyel beléptünk a játékba.
Amikor 32-t kapunk nem várjuk el, hogy bármit is nyerjünk velük. Legtöbbször nem is számítunk arra, hogy egyáltalán játszunk egy adott játékot, nemhogy nyereséggel távozzunk belőle. Ezért még egy egyszerű vaklopást is kiváló eredménynek tekintünk - ez egy olyan eredmény, és ez a kulcs, ami túltesz az elvárásainkon, és az tesz minket boldoggá.
De mi történik akkor, ha a kezdő lapunk két ász? Azonnal megborzongunk, és a fejünk megtelik a nagy pot víziójával. Ellentétben a 32 offal, akcióban reménykedünk. Talán valaki re-raisel ellenünk, talán duplázhatunk. Röviden, sokkal nagyobb stackkel látjuk magunkat, mint ami most előttünk van. Ezért a vaklopást nagyon rossz eredménynek tekintjük - várakozásaink alatti eredménynek, ezért negatív reakció kíséri. Annak ellenére, hogy mindkét esetben megnyertük a játékot, és pontosan ugyanannyit nyertünk benne.
Mit mond ez az egyszerű példa, és mit kell belőle levonnunk? A lényeg az, hogy nagyon gyakran kizárólag a saját elvárásaink és elképzeléseink egy adott helyzet kimeneteléről sokkal jobban befolyásolnak minket, mint maga az objektív eredmény. Nem az számít számunkra, hogy pontosan mi történt, hanem az, hogy mennyire felelt meg vagy nem felelt meg az elvárásainknak. És míg a pozitív meglepetések természetesen kellemesek számunkra, addig a negatívak gyakran tesznek minket tiltre. Sokszor ezért a handjeinket túljátszuk és különösen nehezen dobunk el egy olyan handet (pl. egy drillt), amelytől az első pillanattól kezdve nagy potot vártunk.
Ezért rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk saját elvárásainkkal. Ezek sok esetben tudat alatt, automatikusan merülnek fel, és ezek tudatosítása aktív erőfeszítést igényel. Ezért próbáld meg végiggondolni, hogy mi zajlik benned játék közben - ászok kézben, floppolt drill, vezetés megszerzése... Ezután igazítsd ki az elvárásaidat, és próbáld meg közelebb hozni őket a valósághoz - a legtöbbször ugyanis messze vannak tőle. Emlékeztesd magad arra, hogy bármelyik leosztás elveszíthető, és bármelyik stack nagyon gyorsan elbukható - és hogy ezek a dolgok megtörténnek a pókerben. Jó és fontos, hogy magabiztos legyél, pozitív gondolataid legyenek, és higgy magadban. De ne téveszd össze az önbizalmat az önámítással és a pozitív gondolatokat az illúziókkal. Mérgesebb leszel a világra, mint amire jogod lenne, és ezzel profittól esel el.